A brazierek agyagból készülnek, és jellemzően ősszel készülnek. Először vegyünk finom löszt, és vágjuk a kendert körülbelül egy hüvelyk hosszúságú kis darabokra. Ezt hígtrágyaként használják, majd a lösszel keverve iszapot képeznek. Miután a keveréket jól összekevertük, hagyjuk állni néhány napig, időnként öntsük fel vízzel. Ezt a folyamatot "forrasztásnak" nevezik. Ha kendert használunk zagyként, és pároljuk tovább, akkor megakadályozzuk, hogy az agyag megrepedjen. Ha már forr az iszap, vegyünk egy megfelelő méretű és mélységű agyagos medencét, és fordítsuk fejjel lefelé a földre, hogy formát formáljunk. Az agyagot ismételten dörzsölje egy lapba, amelyet azután körülbelül három centiméter vastagságban a medencére visz, amíg szorosan be nem tekeri. Ezután agyagot használjon a perem és az alap kialakításához. Helyezze a medencét hűvös helyre, és várja meg, amíg megfelelően megszárad. Fordítsa meg, hogy eltávolítsa az agyagmedencét. Üveggel csiszold ki a külsejét és a belsejét, és a peremet is díszítheted mintákkal. Végül tegyük a napra, hogy alaposan megszáradjon. Miután teljesen megszáradt, a tűzhely kész. A szenet és a száraz ágakat jellemzően a tűzhelyben égetik el.
A legtöbb vidéki háztartás még ma is nagy fazekak és tűzhelyek segítségével főz. Télen a főzés után a tűzhely tüzet, mielőtt hamuvá válna, eltávolítják, és a tűzhelybe helyezik, lábakkal vagy hamugereblyével tömörítve. Ez egész nap meleget biztosít a családnak. Mindegyik tűzhely tipikusan vaslapáttal van felszerelve, amellyel a kifakult hamut eltávolítják, felfedve a tüzet melegért. Ha a tűz nem ég el teljesen egyik napról a másikra, akkor tömöríthető. Másnap reggel a felső hamut eldobják, és az alatta lévő tűz, a levegőnek kitéve, újra élénk fényt kap, a hamu valódi újraélesztését.
A tűzhely elsődleges funkciója természetesen a melegítés. „Gyere melegedni a tűz mellett” – ez az első vendégköszöntés télen. Másodszor, hőforrásként szolgál. A felnőttek a vasalójukat és a késeiket melegítik a tűzhelyben, a gyerekek pedig babgulyást és krumplit főznek. Temesd be a burgonyát a tűzhelybe, és várj türelmesen. Ha néhány hamucsóvát lát felszállni a kályhából, akkor itt az ideje, hogy felfúvódjon. Gyorsan fordítsa meg, és temesse el újra. Amikor ismét felfúvódik, kész, és az íze is olyan jó, mint a sült édesburgonyának. A kályha egyben gyülekezőhely is, többen a peremen támasztják a kezüket, melegednek és beszélgetnek. Anyám gyenge volt és rendkívül érzékeny a hidegre, ezért a tűzhely elengedhetetlen téli felszerelés volt, néha több is. Némelyiknek még a peremébe és az oldalaiba is véstek mintákat, például pehelyfelhőket vagy „tízezer” karaktert, amelynek nincs vége. Természetesen a mesemondás és a találós kérdések általánosak voltak a kályha körül. Néha, éjszaka, fény nélkül, néhány sötét alak gyűlt össze a tűzhely körül, és csak a vörös láng volt a közepén. Ha most visszagondolok rá, olyan, mint egy fatömbnyomat.
